Bármilyen formában is használunk képeket munkánk során, bizonyosan vagyok abban, hogy a túlnyomó többségünk igénybe veszi a Google – egyébként remek – képkereső szolgáltatását. Hogy ezt milyen céllal tesszük, arra többféle magyarázat is lehet. Van, aki nem igazán tisztességes módon, de határozott szándékkal olyan képet keres, amit felhasználhat. Mások inspirációs, vagy kizárólag információszerzés céljából kattintanak a keresőóriás képkeresőjére. Egy dologban azonban biztos vagyok: mindannyiunk találkozott már vízjeles képekkel. Ha valaki nem tudná, a vízjel a képre helyezett látható logó, vagy minta, melyet az ügynökségek és fotósok a képekre tesznek, hogy a jogtalan felhasználást nehezítsék, illetve felhívják a figyelmet, hogy a kép felhasználásához a szerzőnek hozzá kell járulnia. Egyszóval a szerzői jogi védelem az elsődleges célja.
A képek ilyen formában történő védelme általánosan elterjedt, ezért is találkozunk ezzel oly gyakran, ha képeket keresünk a neten. A Google augusztusi bejelentése azonban újragondolásra késztetheti az ügynökségi gyakorlatot, hiszen a 2017-es „Computer Vision and Pattern Recognition Conference” (CVPR 2017) bemutatott eljárással képessé vált ezeket a vízjeleket két tudós szinte teljesen eltüntetni a képekről. A „A vízjelek hatékonyságáról „ című dokumentumban bemutják, ahogy egy számítógépes algoritmus automatikusan eltávolítja a vízjeleket, így a felhasználók akadálytalanul hozzáférhetnek az ilyen formán megtisztított digitális fájlokhoz.
Balra: példa a vízjeles képről a népszerű 123RF.com stockfotó weboldalon. Jobbra: a baloldali képek vízjel nélküli verziója, amelyet automatikusan számítógépes algoritmus készít.
Forrás: 123RF.com
Hogyan működik?
A vízjelek eltávolítása manuális módon macerás művelet lehet még egy gyakorlott Photoshop guru számára is. Az algoritmus viszont a „tanulási szakaszt” követően elég hatékonyan és gyorsan teszi láthatatlanná a képen található mintát. Ugyanis a vízjeleket úgy tervezték, hogy az összetett struktúrákat, például vékony vonalakat és árnyékokat tartalmazzanak, hogy minél nehezebben távolítsák el őket. Egyetlen kép esetén csak a manuális eltávolítás működhet. Viszont ne felejtsük el azt a tényt, hogy a vízjelet általában az ügynökségek következetesen adják tömegével a digitális fájlokhoz, így nagy számú képminta esetén a számítógépes program képes felismerni a vízjel ismétlődést, majd ezután már remek eredménnyel tudja eltávolítani azt.
Vízjelkivétel egyre növekvő számú kép felhasználásával. Bal: vízjeles bemeneti képek, Közép: a bemeneti képeken megjelenített középértékek (a bemeneti képig), Jobb: a megfelelő becsült (matt) vízjel. A képek forrása: 123RF.com
Mi a megoldás?
A google nem hagyja nyitva a kérdést, hiszen mindjárt megoldást is javasol. Tekintsük a jelenlegi vízjelezési technikát egyfajta „biztonsági résnek”, hiszen nagy számú ismétlődésre betanítható az algoritmus. A megoldás is ebben rejlik, hiszen amennyiben képesek vagyunk folyamatosan változó, apróbb módosításokat alkalmazni a vízjelezési technikánkon, azzal alaposan megnehezítjük a program dolgát. A szakemberek szerint ezek lehetnek geometriai, tehát a vízjel helyzetét variáló megoldás, vagy mintában történő változtatás, illetve a vízjel opacitását is állíthatjuk különféle módon.
Bal oszlop: Vízjel automatikus vízjeles képekről automatikusan becsülhető (szürke háttéren jelenik meg). Középső oszlop: bemeneti vízjeles képet. Jobb oldali oszlop: Vízjel automatikus eltávolítása. Képforrás: 123RF .com
És akkor ez most jó nekünk?
Ha érem egyik oldalát nézzük csak, a hír hallatán az első kérdés, hogy mi érdeke fűzödik a keresőóriásnak ehhez? Miért jó, ha ezt az egyébként viszonylag hatékony védelmet is leromboljuk? Az emberek fejében az internet amúgy is a végtelen lehetőségek, információk és erőforrások tárháza! A többség bele se gondol, hogy esetleg létezik szerzői jog…? De ha az érem másik oldalát nézzük, azt kell mondanunk: a szakemberek rámutattak a rendszer gyengeségére és a tökéletlenségére, hiszen ha egy ilyen program rossz kezekbe kerül, pillanatok alatt képesek nagy számú képből eltávolítani a vízjelet és ezzel felmérhetetlen kárt okozni az ügynökségeknek és a fotósoknak. Tehát minden olyan technika, ami egy rendszer vagy eljárás sebezhetőségére mutat rá, tekinthetjük ezt jótéteménynek is! Ezt hangsúlyozza a Google a közleményében is: „Bár nem tudjuk garantálni, hogy a jövőben nem lesz mód arra, hogy feltörjük a véletlenszerű vízjelzést, úgy hisszük – és kísérleteink is ezt igazolják – , hogy a véletlenszerűen végrehajtott vízjelzés biztonságosabbá teszik a képgyűjteményeket. Bízunk benne, hogy ezek az eredmények hasznosak lesznek a fotósok közösségek számára.”
Forrás: Google Research Blog